2013. október 14., hétfő

Az elmúlt napokban három olyan dolog is történt velem, körülöttem amiről úgy gondolom, hogy érdemes írni...
Kezdem az elején...
A múlt szerdán bemondták az iskolába, hogy mindenki vonuljon le a díszterembe, mert kampánybeszédre kerül sor... Nekem ez első hallásra igencsak furcsán hangzott, de miután elgondolkodtam rajta és beszélgettem az osztálytársaimmal megtudtam, hogy az iskola diákönkormányzata elnököt választ. Nem is csak a DÖK, hanem minden egyes diák személyesen, az igazgatói irodában, a "külvilágtól elzárva" írta fel a hat nevet a papírra és dobta be az urnába. Hat név-hat jelölt. Az igazgató hat jelöltet állított a diákság elé, akik elmondták kampánybeszédeiket, majd ezt követően két nap állt a rendelkezésünkre, hogy voksoljunk. Érdekes és tanúságos volt számomra. Ilyenben még nem volt részem...

A következő dolog amit megemlítenék az talán nem is annyira fontos... Csak említés céljából...Csupán az érdekesség kedvéért... Csütörtökön leesett az első hó. Igaz felénk nem sok maradt belőle-azaz semmi, de a szomszédos Tirolban annál több. Igazából nem is az az érdekes, hogy már ilyen korán leesett az első hó hanem az, hogy rá két napra (a közös) kollégiumi hétvégénken a második napra (szombat) a program az volt, hogy elmentünk Bad Tölz-be... Erről a helyről azt kell tudni, hogy egy hatalmas akvapark rengeteg medencével, csúszdával... És ez lenne a harmadik dolog amit meg szeretnék említeni.
Érdekes volt számomra, hogy míg mi a meleg vízben lubickoltunk addig néhány méterre tőlünk 5-10 cm hó takarta be a földet... Na ez az amit még álmomban sem gondoltam volna... Az ilyen fürdőzést mindenkinek csak ajánlani tudom.
Egy élmény.

2013. október 9., szerda

Na végre!

Ismét sikerült időt szakítanom, hogy ismét jelentkezzem.

Már jó pár nap eltelt azóta, hogy nem írtam... Itt olyan pörgős az élet, hogy alig jut időm a blogozásra. 



Ha az iskolai dolgokat nézem és arról kezdek el írni akkor röviden annyit tudok elmondani, hogy minden változatlanul halad... vagyis mindig egyre több kapcsolatot szerzek és egyre jobban megy a kommunikáció. Egyre több a barát, akire számíthatok. Az osztályban is kezd kialakulni a társaság, hogy ki az akit jobban és ki az akit kevésbé érdekel a létem... Ennek szívből örülök. Az osztályból a barátok egyre több helyre hívnak el és egyre többet keresik a társaságomat; a beszélgetéseknél kikérik a véleményemet... Röviden: úgy érzem egyre jobban beilleszkedtem...

Miután a hét elején az iskolaigazgatóval egyeztettem, hogy elmehetek iskolán kívül is dolgozni vettem a bátorságot és elküldtem az önéletrajzomat néhány helyre... Talán pont a legszimpatikusabb helyről kaptam a visszajelzést, a salzburgi reptérről. Ma már az állásinterjú is meg volt; már hétfőn küldik is, hogy mikor kezdhetek... Örülök neki, mert így még több alkalom nyílik a nyelv tanulására.

Remélem a következő bejegyzésemig nem kell ennyit várnotok. ;)

2013. szeptember 27., péntek

Már három hete tart a tanév. Olyannyira pörög itt az élet, hogy még arra sem volt eddig időm, hogy néhány sor bejegyzést írjak Nektek.
Aki nem tudná annak elárulom, hogy a már említett tanévet a Privatgymnasium der Herz-Jesu-Missionare iskolában töltöm. Gondolom az olvasók közül mindenki tisztában volt ezzel az információval, de mégis feltüntettem, hátha akad köztetek olyan is aki nem az ismeretségi köreimből olvassa a blogot. 

Na szóval!
Összegezném az eddig eltöltött napokat, majd ezt követően véleményemet is leírom. Ja igen! Ha már a véleményeknél tarunk, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nyugodtan írjátok meg Ti is véleményeiteket a blogommal kapcsolatban illetve bármivel ami az adott témához köthető. 
Na de nem is húzom tovább az időt! Lássuk hogy is kezdődött számomra a tanév...

Szeptember kilencedike!
Megkezdődött a tanév. :)
A tanév nagyom rugalmasan indult. Reggel egy szentmisével kezdődött a nap majd ezt követően két osztályfőnöki óra volt. Már az első pillanatoktól kezdve úgy éreztem, hogy befogadott az osztályközösségem. Nagyon jól esett. Az első naptól kezdve szót értek az osztállyal és amit nem értek meg elsőre azt rögtön elmagyarázzák, körülírják - ezzel nagyban megkönnyítik az életemet, hogy nem kell külön-külön minden egyes szót kiszótárazgatnom hanem segítőkészen elmagyarázzák azt amit nem értek. 
Itt is, mint ahogy az általában a többi iskolában is lenni szokott az első néhány nap rövidebb a többinél-aminek a diákok nagyon örülnek... 
Itt felettébb érdekes az órarend. Az órarendünk úgy van összeállítva, hogy abban a stúdiumok, a lyukasórák és az ebéd-, tízórai- illetve az uzsonna szünet is bele van építve. Ez számomra nagyon érdekes volt az első napokban. Tovább ami még nagyon meglepő volt számomra az az, hogy az iskolában nem utcai cipőben hanem szobapapucsban kell lennünk. Ez eleinte érdekes volt számomra és nem tudtam hová tenni, de ha jobban belegondolunk van értelme (de ezt mos nem részletezném...). Ezeken kívül még számtalan dolgot figyeltem meg ami teljesen máshogy van mint odahaza. De mindent csak módjával. Minden ilyen érdekességről be fogok számolni, de nem egyszerre.... Másik alkalomra is kell hagyni valamit.

A napok felettébb gyorsan követik egymást. Egyre jobban kitapasztalom az itteni életet, de ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani, még gyűjtöm a tapasztalatokat. Mindenesetre azt már most megállapíthatom, hogy az itteniek sokkal pörgősebbek, vidámabbak, életrevalóbbak mint ahogy azt otthon tapasztalhatjuk. Itt még a szigorú tanítási órák is vidám hangulatban telnek...

Ahogy telnek-múlnak a napok már el is érkeztünk az első közös osztálykiránduláshoz, vagy inkább mondhatnánk úgy is, hogy osztálytúrához. Tegnapelőtt a körülbelül húsz km-re található Fuschlsee-t kerültük meg gyalogosan. Mindenki nagyon élvezte a túrát, bár a végére igencsak elfáradt a társaság... A túra folyamán több társammal is beszélgettem, aminek nagyon örültem főleg akkor amikor ők szólítottak meg engem. 
Kedves Olvasóim!

Végre elérkezett ez a nap is. Végre sikerült időt szakítanom arra, hogy leüljek és elkezdjem írni a blogot melyben a Salzburgban töltött tanévemről fogok beszámolni. Itt csak is kizárólag arról lesz majd szó, hogy milyen itt az élet, hogy érzem magam az új környezetben illetve, hogy milyennek látom az itteni élete, az itteni embereket.